Vigyázat! Lebegő fejek és krumpliorr a MOME aulájában

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem mindig tartogat kuriózumot az ínyenceknek. Az animáció szak szervezésében megvalósult és idestova második éve tartó mesterkurzus-sorozat – amelynek lelke Kollarik Tamás PhD egyetemi oktató, producer és Gorka-Focht Máté doktorandusz, oktató – a magyar rajzfilm olyan óriásait vonultatta fel, mint Csupó Gábor, Rófusz Ferenc, Ternovszky Béla, Mikulás Ferenc, Szilágyi Varga Zoltán és Orosz István, feledhetetlen élményt nyújtva nemcsak a hallgatóknak, hanem a krónikásnak is. 

A Kollarik–Gorka-Focht-tandem nem lankad, jeles kollégáik bevonásával újabb projekttel rukkoltak elő.

Az egyetem aulájában megnyílt A régi filmek, új plakátok kiállítás ötlete a Nemzeti Filmintézetben született meg, Baranyai Szabolcs, az NFI marketing- és kommunikációs igazgatója, valamint Nagy Dóra (NFI) kereste meg az egyetemet ezzel az elképzeléssel, és három kiváló szakember vette kezébe a dolgokat: Nagy László docens, Tóth Andrej tervezőgrafikus, továbbá Gorka-Focht Máté elméleti oktató

– mondta az Indexnek az eseményt megnyitó Kollarik Tamás. „Ők hárman egy kurzust indítottak, amelyen huszonegy tervezőgrafika BA illusztráció specializációs hallgató vett részt. A kurzus neve Vizuális karakterek volt, és régi, emblematikus magyar filmek – az Apa, az Isten hozta, őrnagy úr!, a Megáll az idő, a Keménykalap és krumpliorr és a Csinibaba – új plakátjait kellett létrehozniuk a diákoknak.”

Örök érvényű klasszikusok

Ezek olyan filmek, amelyek korábban készültek, mint hogy a kurzus résztvevői közül bárki megszületett volna, hiszen a legfrissebbet, Tímár Péter Csinibabáját is 1997-ben mutatták be, de például az Apa, Szabó István filmje 1966-ban született, Fábry Zoltán klasszikusa, az Isten hozta, őrnagy úr! 1969-ben, a Keménykalap és krumpliorr 1978-as, Gothár Péter remeke, a Megáll az idő 1982-es. 

Kollarik azt is mondta, hogy nagyon nehéz egyedit létrehozni, hiszen az amerikai film, az amerikai plakátok rányomják a bélyegüket a műfajra, mindezt roppant magas vizuális minőségben. Másrészt, folytatta Kollarik: „ahogy Wim Wenders is mondta, az amerikai film kolonizálja a tudatalattinkat. Ezért is van szükség a magyar filmekre, a magyar animációra, grafikusokra, plakátművészekre. Ennek kiváló kezdeményezése a MOME és a Nemzeti Filmintézet összefogásában megszületett kiállítás 48 plakáttal. Nagy igazság a minap elhunyt András Ferenc örökbecsű mondása, amit Sándor Pállal együtt hangoztatott, hogy a magyar nemcsak lóra, hanem filmre is termett.”

Már Picasso is megmondta

Persze Pablo Picassót is lehetne idézni, ő mondta azt, hogy ha a huszadik századból két grafikus művészete marad fenn, akkor az egyik Pablo Picasso lesz, de ha csak egy, akkor azt Szalay Lajosnak fogják hívni. Amíg ilyen klasszikusaink vannak, és itt Orosz Istvánt, az ikonikus Tovariscsi konyec! plakát alkotóját is citálhatjuk, de akár Bíró Mihályt is, az 1911-ben alkotott, kalapácsos embert ábrázoló plakát megálmodóját, addig leszögezhetjük, hogy a plakát – és ezen belül a filmes plakát mint műfaj – jó kezekben van Magyarországon.

Jelzésértékűnek tekinthető, hogy a kiállítás a magyar film születésnapján nyílt meg, hiszen A táncz című alkotást, az első megrendezett, színészek (főszerepben Blaha Lujza!) közreműködésével leforgatott magyar filmet 123 éve, 1901. április 30-án mutatták be az Uránia Magyar Tudományos Színházban.

A megnyitón természetesen sort kerítettek a legjobbnak ítélt plakátok alkotóinak díjazására is. Az Apa című film roppant ötletes plakátját Gátos Luca, az első évfolyam hallgatója készítette. Erről így mesélt:

Minden alkotási folyamat úgy kezdődik, hogy az ember számos instant reakciót próbál előcsikarni magából a filmhez kapcsolódóan, én is így tettem. Nagyon megörültem, amikor a végül megvalósult ötlet kipattant az agyamból, valójában nem is tudnám rekonstruálni ezt a folyamatot, mondhatni, csak úgy jött. Megbeszéltem a konzulens tanáraimmal, Nagy Lászlóval és Tóth Andrejjel, és az ő segítségükkel választottam ki ezt a vázlatot. Ijesztően rövid idő alatt, pár nap alatt meg is volt a plakát. Először azt hittem, nem lesz jó, de a tanáraim azt mondták, ez már nem lesz jobb. 

Már elsőre telitalálat

Lucára Kass János és Toulouse-Lautrec volt nagy hatással, két éve van még hátra az alapképzésben, a mesterit pedig Itáliában végezné, ha módja nyílik rá. Azt mondta, hogy nagyon szereti az olasz illusztrációkat, majd a mutatóujját is felemelve hozzátette: „Magam is az illusztráció műfajában szeretnék dolgozni.”

Pauer Patrik másodéves hallgató a Megáll az idő plakátjáért kapott oklevelet. A Megáll az idő a kedvenc filmje, ezért választotta:

Háromszor is megnéztem, miközben gondolkodtam a plakátomon. Eszembe jutott, hogy egy homokórába helyezek el figurákat, igazából az alkotásom a floating head jelenségre válasz, hogy miként lehet floating head plakátokat készíteni. 

Patrik és a lebegő fejek

A floating head (lebegő fej) manapság divatos plakátstílus, leginkább a hollywoodi filmes plakátok műfajában, amikor kevéssé utalnak a film tartalmára, inkább csak a szereplők fejével játszanak. Patrik erről így magyarázott nekünk:

A két főszereplő fejének homokórába zárásával megragadtam a film romantikus vonulatát, és ezzel szimbolizálom, hogy a homokóra egyszersmind egy anyaméh, amiből nincs menekvés, ahogy az országból sincs. Ezzel a disszidensekre és a bukott ’56-os forradalom gyermekeire asszociáltam, továbbá az első szerelem magával ragadó lendületére. 

Adja magát a kérdés: mit mond egy 1982-ben készült film és az ’56-os forradalom egy ma 22 éves fiatalembernek? „Nem könnyű – töprengett el Patrik. – Nyilván az iskolai tanulmányaink és a családi emlékek játszanak szerepet, ezek az idők már nem is a szüleink, hanem a nagyszüleink életében voltak meghatározók. A velük folytatott beszélgetéseimből próbáltam gondolatokat meríteni. Úgy vélem, nekünk, mai fiataloknak is fontos emlékeznünk a forradalomra.”

(Borítókép: Lakos Máté / MOME)